Csallóköz szívében, egyik legfontosabb településén az 1938-as esztendő több okból is nagy változásokat hozott a Magyarországhoz visszacsatolt város életének számos területén. Iskolái a Komáromi Tankerületi Királyi Főigazgatóság alá kerültek – a szlovák polgári iskola barakkszerű épületét a kivonuló csehszlovák csapatok még a magyarok szerdahelyi bevonulása előtt szétbontották és magukkal vitték.
Az 1830-as évek elején Szerdahelyen, a vásáruti országúton a Zöldfa vendéglőtől balra eső kis házikó előtt egy aprócska zsidó fiú figyelte a városba induló rongyos koldusokat. Talán már ekkor ott élt benne az elhatározás, hogy őneki többre kell vinnie. Szegény családja volt, betevő falat is kevés jutott a számára, édesapja nem sokkal születése után kolerában meghalt, s az édesanyjával, valamint annak új férjével Szentgyörgyről költöztek ide. A kisfiú előtt, aki ráadásul bal lábára béna volt, még hosszú út állt. Olyan, amilyet e tájon, vagy akár az akkori Magyarországon is, csak álmodni mertek volna. A fiúcska nevét később ugyanis a 19–20. századi tudományos élet tette örökösen fénylővé. Ő volt Vamberger Ármin, azaz a sánta dervis – Vámbéry Ármin.
Most, az iskolai beiratások kapcsán sokaknak eszébe jut, milyen is volt régi iskolájuk, amikor még ők koptatták az iskolapadot. „Bezzeg az én időmben minden másképp volt!” – mondogatjuk. Mégis elcsodálkoznánk, milyen is volt több emberöltővel ezelőtt, a régi időkben iskolába járni…
