A kötetet Vajda Barnabás, illetve Görözdi Zsolt református lelkész mutatta be, a beszélgetőtársuk pedig dr. Buza Zsolt pozsonyi református lelkipásztor volt.
„Forrásközlésünk megörökíti számos Dunaszerdahelyen lakott ember életét, a felbukkanó és eltűnő családok tagjait, sok vonatkozásban rögzíti a személyes sorsukat, egyházi szolgálataikat, világi foglalkozásukat, halálukat.
A jegyzőkönyvek által lehetővé válik konkrét nevekhez kötni, azaz személyesíteni a dunaszerdahelyi református gyülekezet ötven évét. Munkánknak ez a legszemélyesebb rétege. Ezek előtt az emberek előtt egy, a forrásközlésünk végén található névmutatóval tisztelgünk, amelyben 472 tulajdonnevet gyűjtöttünk össze, amelynek a túlnyomó többsége személynév, kisebb részben település- és intézménynév”
– írja a kötet bevezető tanulmányában Vajda Barnabás és Görözdi Zsolt.
„A forrás fizikai sorsáról a következőket tudjuk: több (pl. az általunk 052-es és 060-as számmal ellátott) jegyzőkönyv utalása szerint a jegyzőkönyvet a kezdetektől Farkas Sándor presbiter-gondnok őrizte. Őmellette minden bizonnyal id. Kuczy Lajosnak és később Nagy István gondnokoknak is volt közük a jegyzőkönyvek megőrzéséhez, míg végül azok az 1990-es években Görözdi Miklóshoz kerültek, majd a templom megépülte után, 1998-tól a dunaszerdahelyi református lelkészi hivatal irodájában lettek elhelyezve. 2019-ben egy tudományos projekt keretében merült fel, hogy az 1941–1990 közötti időszak jegyzőkönyveit közzé lehetne tenni” – olvashatjuk ugyanott.
Ahogyan azt Vajda Barnabásék jelzik,
„a jegyzőkönyvek megörökítik, hogyan zajlott a gyülekezeti élet, a hétköznapi presbiteri gyűlések éppúgy, mint az olyan ünnepélyes alkalmak, mint a lelkészválasztás vagy az egyházlátogatások, azaz megörökíti Dunaszerdahely egy jól körülhatárolható társadalmi csoportjának, az itteni reformátusoknak mintegy ötven évnyi eseménytörténetét. (...)
Különösen értékes írott forrásnak számít az 1938 utáni magyar idők alatt született negyvenhárom jegyzőkönyv, amelynek része a dunaszerdahelyi református gyülekezet első (és fél évszázadig egyetlen) megválasztott lelkipásztorának, Pöőr Józsefnek az ellentmondásoktól sem mentes története. (...)
A visszacsatolás utáni jegyzőkönyvek rendkívül éles kontrasztot jelentenek az őket követő, a csehszlovák kommunista korszakbeli jegyzőkönyvekkel. Míg az előbbiek egy felfokozódott hangulatban zajló szervezeti fellendülésről árulkodnak (aminek középpontjában a gyülekezet Pöőr által is igencsak támogatott templomépítési terve állt), addig az utóbbiak a lassan leépülő gyülekezeti élet szomorú tanúi, amelyet az 1950-es években nagyon komoly félelmek, a későbbiekben pedig tudatos, kiszámított lépésekkel megvalósított leépülés-leépítés, és az egyre formalizáltabb jegyzőkönyvi beszámolók kísérnek.”
Az izgalmas forráskiadvány a Selye János Egyetem Tanárképző Karának gondozásában jelent meg.
Nagy Attila
