• Isten hozta
    Isten hozta

    Isten hozta

    Az én városom, Dunaszerdahely helytörténeti portálon!

    2012. június 22-én indult helytörténeti portálunk célja egyértelmű: sajátos választ akarunk adni a körülöttünk élő emberek számára, hogy mit jelent magyarságunk, mit jelent a gyökerekhez való kötődés, az identitásnak ezek a szálai hogyan is határozzák meg a mi magunk, de főképp gyermekeink jövőbeli életét, boldogulását. Múlt nélkül nincsen jövő, szokták mondani. Mi ezt a múltat akarjuk a kedves szöfröző előtt feltárni, megmutatni. Jelként felemelni...

    Elolvasom a legújabb bejegyzéseket!

     

  • Várjuk a segítségét!
    Várjuk a segítségét!

    Várjuk a segítséget!

    Dunaszerdahely emlékeit kutatjuk!

    Sajnos mindig kevesen vagyunk, és hogy jó munkát, mindenki számára értékeset hozzunk létre, ahhoz az Ön segítségére is szükségünk van. Keressük Szerdahely még ma is fellelhető emlékeit - képeket, képeslapokat, dokumentumokat, régi újságokat (pl. Csallóközi Lapok, Csallóközi Hírlap), tárgyi emlékeket stb. Ha tud, vagy szeretne segíteni, kattintson a lenti gombra!

    Igen, segítek!

     

  • Ön mire emlékszik?
    Ön mire emlékszik?

    Ossza meg emlékeit!

    Ön mire emlékszik? Írja meg nekünk!

    Sokan visszaemlékeznek még a régi városra, az egykor itt élt emberekre. Az emlékek elő-előbukkannak. Írja meg nekünk ezeket, még ha csak pár sorban, gondolatfoszlányban is. Segítse így is a munkánkat!

    Szeretnék pár sort küldeni

     

  • Küldjön hírt, programajánlót!
    Küldjön hírt, programajánlót!

    Küldjön hírt, programajánlót!

    Írjuk meg együtt a közös szerdahelyi eseménynaptárt!

    Sokszor kellemetlen, hogy nem tudunk egymás rendezvényeiről, programjairól. S milyen jó lenne, ha mindezt végre egy helyen tudnánk megnézni.

    A jobb oldalsávban található eseménynaptárral ez lenne a célunk. Azonban hogy minél színesebb és gazdagabb legyen ez a programajánlat, bizony szükségünk van arra is, hogy minél többen elküldjék programajánlókukat!

    Hírt,  eseményajánlót küldök!

     

Dunaszerdahely történelmi blogja | Korok, gondolatok

Pókateleki Kondé Miklós püspökről

Régiónk sok jeles elődjének alakját az elmúlt időkig zavaros homály fedte. Ha tudtak róla, esetleg annyit, hol született, mire vitte, s miért érdemes rá emlékezni. Pár tőmondatban emlékezett meg csupán „felgyorsult” korunk sajnos olyan nagyszerű emberekről is, akiket bizony egy Csallóközi Pantheonban kellene viszontlátnunk, s iskoláikban kellene nevüket, hírüket öregbíteni.
Sorozatunkon belül ezért elindítunk egy a Csallóköz jeles személyiségeit bemutató összeállítást, amelyet bártan ajánlunk az iskolák figyelmébe is. Elsőként Pókateleki Kondé Miklós egykori nagyváradi püspököt életét lássuk!

1732-ben az egyik legrégibb csallóközi nemesi család sarjaként a Szerdahely melletti Kétszer-Újfalun született – a mai dunaszerdahelyi Bacsák utca egy már nem létező házában, apja Kondé Gáspár volt.
Családjáról annyit mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a Csallóközben már az 1300-as évektől komoly birtokokkal rendelkező ősi nemesi famíliáról van szó. Őseik a Pókateleki Szomor vagy Zomor család volt, a későbbi Pókateleki Fekete és Kondé család megalapítói.
Miklós iskoláit a pozsonyi jezsuitáknál kezdte, Csobanczi József „nevelése és gondviselése alatt”, majd 1749–56-ban Nagyszombatban, a „kis Papok Nevelés Házában” bölcseletet és teológiát végzett. Innen előbb Somorjára került káplánnak, majd 1757-ben Csütörtökre, onnan pedig 1758-ban Felbárra kapott plébánosi kinevezést.
Egyházi pályája gyorsan ívelt: 1765-től szepesi kanonoki tisztséget kapott, s egyben a bécsi Pazmaneum rektora volt. Nemsokára esztergomi kanonok, 1777-ben honti, rá három esztendőre sasvári főesperes, illetve a királyi ítélőtábla főpapja lett. 1791-ben pedig már belgrádi püspöknek szentelték fel, s egyben az esztergomi érsek segédpüspöke volt.
1795-ben, a hétszemélyes tábla ítélethozatala után ő zárta ki az egyházi rendből a magyar jakobinusok vezetőjét, Martinovics Ignácot. 1799-ben káptalani helytartó és a hétszemélyes tábla ülnöke, akit 1800. december 22-én nagyváradi püspökké szenteltek, amely tisztségét 1802-ben bekövetkezett haláláig viselte.
A Martinovics-perben betöltött szerepe miatt későbbi megítélése eléggé pejoratív lett, ami nem is csoda, hiszen Kazinczy Fogságom naplója című kötetében borús képet festett Kondéról: „Martinovics beszédét a bírák félbeszakították, s a templomba vitték (…) Az ő gyűlölt ellensége Kondé titularis, később váradi püspök várt rá. Kondé a bírák felé fordult: Átadom tehát nektek, bírák, ezt az embert, aki összeesküdött a haza ellen. – Nem igaz, nem a haza, hanem a király ellen! – kiáltá Martinovics képzelhetetlen hatalommal.”  
Pókateleki Kondé Miklós egyéb cselekedetei azonban éppen komoly szociális érzékenységéről és kultúraszeretetéről tesznek tanúbizonyságot. Így emlékezik meg róla például 1804-ben az a Kovachich Márton György is, akinek a magyar állam- és jogtörténeti forráskutatást köszönhetjük: „Mert midőn Bécsben tartózkodtam (…), Pókateleki Kondé Miklós vett a pártfogásába, ugy annyira, hogy ama nehéz időben a költséges városban az ő segélyével és jótéteményével éltem. (…) (Kondé) bölcs és nyájas modora miatt mindig kedvelt volt mindenki előtt, állásáról (munkáiról) soha meg nem feledkezett, és tudott önmagán uralkodni, az egyházi fegyelmet a legnagyobb buzgósággal pontosan megtartani törekedett. Úgy hogy benne, mint hajdan a nagy Barkócziban (Barkóczy Ferenc egri püspök – a szerző megj.), még az irigység sem talált hibát, mert ezt is megnyerte a maga részire. Azok, akik (pedig) az öreg, megtört főpapot a szószékről gyakran hallották prédikálni, azt mondják, hogy lelkipásztori kötelmét jámborul végezte.”
Nagyváradi püspökként Kondé Miklós támogatta a női nevelést pártfogoló Orsolya szüzeket, a betegek számára pedig „ágyakat alapított” az ottani irgalmasok kórházában. Az idősek sorsát is komoly figyelemmel kísérte: a nagyváradi öregek menhelyének jövőjét „biztositani kivánta, s azért a püspökség kertje szomszédjában házat építtetett, hagyván tőkéül 7000 ftot, melyhez Vurum püspök 5000 fttal járult.”
Nagyváradi beiktatása után a várostól a nagytemplomig saját költségén kőutat készíttetett (Via Kondeiana), berendezte a püspökséget, új könyvtárat állíttatott fel, s ő maga is vizitált plébániáin. Tisztelet övezte: ahogyan írják, „boldog és áldott emlékezetű” volt.
Rokonsága és szülőföldje sorsát is figyelemmel követte. Végrendeletében jelentős összeget hagyott az unokahúga, Bacsák Franciska alapította újfalusi ispotály (kórház) támogatására, illetve ugyancsak végrendeletében alapította meg a szerdahelyi Kondé-féle családi ösztöndíjat és szegényalapítványt. „Két szegényház számára hagyok huszezer forintot (...) és ekként a családom által megjelölt alkalmas helyen szegényház építtessék. Ugyanott szegények a család által vétessenek fel és amint az más szegényeknél is szokás, ruháztassanak és vagy naponként bizonyos összeg szabassék ki nekik, vagy élelmeztessenek (...)” – rendelkezett végakaratában. Családi alapítványa pedig, amely a Kondé család legjobban tanuló ifjait támogatta, egészen 1953-ig, állami megszűntetéséig folyamatosan létezett.

Képek beküldése | Képeslapok, dokumentumok feltöltése

Várjuk digitálisan és személyesen is az egykori képeket, képeslapokat, újságokat, emlékeket. Ide kattintva vagy online beküldheti azokat, vagy elérhetőségeinken kapcsolatba léphetünk!

Fórumozz! | Keress minket a közösségi hálón!

Az én városom, Dunaszerdahely elérhető a közösségi oldalakon is. Ha kérdése, észrevétele, ötlete, hozzászólása van, ott megteheti. Ide kattintva elérhet bennünket!

Az én városom | Helytörténeti verseny

Dunaszerdahely Város Önkormányzata várostörténeti versenyt hirdet az alap- és középiskolák, valamint az óvodások számára. Érdemes lesz bekapcsolódni!

Híres eleink mondták | Idézetek városunk jeles elődeitől...

Két szegényház számára hagyok huszezer forintot (...) és ekként a családom által megjelölt alkalmas helyen szegényház építtessék. Ugyanott szegények a család által vétessenek fel és amint az más szegényeknél is szokás, ruháztassanak és vagy naponként bizonyos összeg szabassék ki nekik, vagy élelmeztessenek.”

(Kondé Miklós püspök)

Feliratkozás hírlevélre | Hogy mindenről időben értesülj!

Küldj üzenetet! | Kérdezz bátran

Hány szeme van egy embernek? (Számmal írva!)
E-mail
Tárgy
Üzenet
You are here: Home Blog Korok - emberek Pókateleki Kondé Miklós püspökről