• Isten hozta
    Isten hozta

    Isten hozta

    Az én városom, Dunaszerdahely helytörténeti portálon!

    2012. június 22-én indult helytörténeti portálunk célja egyértelmű: sajátos választ akarunk adni a körülöttünk élő emberek számára, hogy mit jelent magyarságunk, mit jelent a gyökerekhez való kötődés, az identitásnak ezek a szálai hogyan is határozzák meg a mi magunk, de főképp gyermekeink jövőbeli életét, boldogulását. Múlt nélkül nincsen jövő, szokták mondani. Mi ezt a múltat akarjuk a kedves szöfröző előtt feltárni, megmutatni. Jelként felemelni...

    Elolvasom a legújabb bejegyzéseket!

     

  • Várjuk a segítségét!
    Várjuk a segítségét!

    Várjuk a segítséget!

    Dunaszerdahely emlékeit kutatjuk!

    Sajnos mindig kevesen vagyunk, és hogy jó munkát, mindenki számára értékeset hozzunk létre, ahhoz az Ön segítségére is szükségünk van. Keressük Szerdahely még ma is fellelhető emlékeit - képeket, képeslapokat, dokumentumokat, régi újságokat (pl. Csallóközi Lapok, Csallóközi Hírlap), tárgyi emlékeket stb. Ha tud, vagy szeretne segíteni, kattintson a lenti gombra!

    Igen, segítek!

     

  • Ön mire emlékszik?
    Ön mire emlékszik?

    Ossza meg emlékeit!

    Ön mire emlékszik? Írja meg nekünk!

    Sokan visszaemlékeznek még a régi városra, az egykor itt élt emberekre. Az emlékek elő-előbukkannak. Írja meg nekünk ezeket, még ha csak pár sorban, gondolatfoszlányban is. Segítse így is a munkánkat!

    Szeretnék pár sort küldeni

     

  • Küldjön hírt, programajánlót!
    Küldjön hírt, programajánlót!

    Küldjön hírt, programajánlót!

    Írjuk meg együtt a közös szerdahelyi eseménynaptárt!

    Sokszor kellemetlen, hogy nem tudunk egymás rendezvényeiről, programjairól. S milyen jó lenne, ha mindezt végre egy helyen tudnánk megnézni.

    A jobb oldalsávban található eseménynaptárral ez lenne a célunk. Azonban hogy minél színesebb és gazdagabb legyen ez a programajánlat, bizony szükségünk van arra is, hogy minél többen elküldjék programajánlókukat!

    Hírt,  eseményajánlót küldök!

     

Dunaszerdahely történelmi blogja | Korok, gondolatok

Szilveszter éjszaka 1935-ben

Úgy látszik, nincs új a nap alatt. Akkor is, most is gazdasági válság: s mégis, mindenki mulat...
A Csallóközi Hírlap. Magyar vidék 1936. január 12-i száma az 1935-ös szilveszter éjszakáról:
 

„Amíg hajnal lesz az éjszakából
Riport Dunaszerdahely Szilveszter-éjszakájáról

Dunaszerdahely, január 6

Mindenki a gazdasági válságot szidja, s érdekes, hogy azért Szilveszterkor mindenki mulat. Válság ide, válság oda, Dunaszerdahely is kivette a részét Szilveszterkor a mulatozásból, mert alig volt olyan vendéglő városunkban, ahol nem rendeztek volna, jól rosszabbul sikerült Szilveszterestet.

Azzal az erős szándékkal indultam utnak, hogy végigjárom ugyan a Szilveszter esteket, de legkésőbb két órakor otthon leszek. Fáradtan vágtam neki az éjszakának, szinte aszketizmusból, riportot szerezni a Csallóközi Hírlap közönségének. Az egész város uszik a különféle zenék árjában. Cigány, dzsessz, rádió ordít az ablakokból és atókból.

A Kázmérnál.
Először régi Szilveszterestjeim emlékeit keresem, a Kázmérhoz tartok. Előkelő közönség van jelen, s amint a nagyterembe lépek, nem szégyenlem, elfig valami megilletődés féle. Évről évre itt rendezte az év legvidámabb éjszakáját a város legkitünőbb kultúregyesülete, a Műkedvelő Gárda. ma néma az egyesület. De azért a Gárdisták együtt vannak. Eltünődnek az emlékeken. Kellemesen meleg a terem, parfőmillat leng a levegőben. Ropogósra sült malacpecsenyét tálalnak, s a fiatalok táncra perdülnek. Ugy látszik, itt jó hangulat lesz. Diszkrét, csöneds, uri, de azért jókedvű hangulat. Sietek tovább, mert kettőkor otthon akarok lenni.

A Katolikus Körben.
Végignyargalom Dunaszerdahelyt, mert a Katolikus Kör a város másik szélén van. Izlésesen díszített terem fogad, zsufolva vendégekkel. Ami az első percre feltűnik: rendkívül sok a nő. Az egész terem egy nagy gomolyag, valami társaas tánc megy: kalaptánc, amit még sogsem láttam. A szórakoztató táncversenyeket a kifogyhatatlan ötletű Dobler Kálmán rendezi: kalaptánc, széktáncverseny. Kitűnő a hangulat, igazi Szilveszterest. Enni, innivaló is van, egy sarokban sonkát majszol egy tisztviselő, egyedül, félre ült enni. A fekete nagyon kapós, s a házigazda, Horváth Béla boldog örömest lesi a vendégek kivánságát. Visító malacra árvereznek, közben az egyik verseny első díját elcseni egy élelmes tisztviselő. De tovább sietek, kettőre ugyan már nem leszek otthon, de fél háromra biztosan.

Az Erdős Kávéházban.
Dzsessz-zene szól, ropják a táncot, folyik a sör, gyöngyözik a bor és a homlok, meleg van, fülledt, áporodott meleg. Mintha a sok villanykörte megannyi nap volna, egész trópusi a klíma. Ezen csak a tánc segít, aki ezt is kibírja, „be van sózva” mint a trópusi lázon átesett európai, akit az egyenlítő környékén már nem fog el a malária. ugy is kell, hogy legyen, akinek kedve van és itt mindenkinek kedve van a tánchoz, kell, hogy „be legyen sózva”.

Az utcán.
Megyek tovább. Félháromra talán otthon leszek. Kerülöm a várost, s megállok egy kocsma előtt. Igen nagy hangon beszélnek bent, verekedés lesz ott, hát odahuzódom egy kis érdeklődés miatt, no meg ha kell, hát segíteni is. Nem is kell bemennem, félig nyitva az ajtó. Két ember pöröl, székek emelkednek.
– A piros ász az enyém volt! – ordítja az egyik.
Rendőrök jönnek.
– Gyere ki az utcára! – ezt a tömzsi ember mondja a másiknak, – majd leszámolunk.
– Az uccára? Hát gyerünk! – És már künn állnak a járdán, udvariatlanságból majd eltapossák a tyúkszememet. Ugy indul, hogy én leszek a tanu. A véres eset szemtanuja. A rendőr behuzódik a kapualjba. És a két ember kidülledt szemekkel, dagadó erekkel, vörösen az italtól és a méregtől farkasszemet néz.
– Hát itt vagyok! Üss belém, ha mersz! Ütsz, vagy nem ütsz?
A másik nem igen mutat erre hajlandóságot, ellenben igen különös helyre küldi a vendéget, mire a tömzsi nekirugaszkodik, de előugrik a rendőr és szétválasztja a küzdőket.
Nem történt semmi, csak elválnak csendben...
Végszóra még megérkezik egy az óvatos ember, aki erre haladt, de nem mert ide jönni, meg nem akart tanu lenni.
– Mi volt itt, kérem? Kik verekedtek kérem?

A Horváth kávéházban.
Most már igazi élményt keresek.
Sietek a Legyényegylet Szilveszterestjére, éjfél van éppen. (Már csak háromra lehetek otthon.) A színpadon a kitűnő Czejlik Manci és Garay Zoli szórakoztatják a közönséget. Zsufoltan tele az összes helyiség. Két zenekar, tarka, kevert vendégsereg. Luftballon-őrület. Kereng a füst és az illatár, négy pincér, de a két idegen nem ér annyit, mint az itthoni Pista. Dekoltált ruhák a hölgyeken, szmoking és utcai ruha a férfiakon vegyesen. Az asztaloknál minden rendü és rangu, társadalmi állású emberek, civilek és katonák könyökölnek, főnökök és segédurak, szegénylegények és csillogó gyémántgyűrűs emberek. A „tulaj” igen boldog a nagy forgalom láttán, udvariasan áll rendelkezésre. Nagy táncok, csárdások és tangók. Az egyik szmokingos az „Elmondani jaj de nehéz” c. tangót rendeli. Kiséri az énekével. Kiséri és csuklik. Talán sír is. Szívből énekel – és talán szívből sír is. A kislányt, vagy az elmult esztendpőt siratja:

A Bibisnél.
Ni csak már fél öt. Most már mindegy, ugy sm lehet már aludni. Benézek még a Bibishez korhelylevesre. Nem rég mehettek el a vendégek, mert nagy a füst. Letelepszem egy sarokba, végigmustrálom a „Hitel nincs”, „Kibic kuss” és „Lajos, pénz nélkül mulatni bajos” feliratu hazafias olajnyomatokat és szürcsölöm a korhelylevest. Vendégek jönnek, mennek, ugy látszik, az összes mulatóhelyről ez a vendéglő fogja fel utoljára a lumpokat. Az öreg Csergő huzza, reménytelenül, mert tudja, hogy itt csak futó vendég van. Az egyik sarokban egy vendég nagyokat bóbiskol. Mindenkinek az arcán látszik az átlumpolt éjszaka. Betört frakkingek, ázott gallérok, gyűrött ruhák, ez a vendégsereg jellegzetessége.
De már fél hét, hasad a hajnal, háromra már csak délután lehetek otthon.
– Fizetek! – s lehorgasztott fővel indulok haza.
Ennyi minden történik Szilveszterkor Dunaszerdahelyen, mig hajnal lesz az éjszakából.”

Az eredeti cikk képe innen letölthető

Képek beküldése | Képeslapok, dokumentumok feltöltése

Várjuk digitálisan és személyesen is az egykori képeket, képeslapokat, újságokat, emlékeket. Ide kattintva vagy online beküldheti azokat, vagy elérhetőségeinken kapcsolatba léphetünk!

Fórumozz! | Keress minket a közösségi hálón!

Az én városom, Dunaszerdahely elérhető a közösségi oldalakon is. Ha kérdése, észrevétele, ötlete, hozzászólása van, ott megteheti. Ide kattintva elérhet bennünket!

Az én városom | Helytörténeti verseny

Dunaszerdahely Város Önkormányzata várostörténeti versenyt hirdet az alap- és középiskolák, valamint az óvodások számára. Érdemes lesz bekapcsolódni!

Híres eleink mondták | Idézetek városunk jeles elődeitől...

Két szegényház számára hagyok huszezer forintot (...) és ekként a családom által megjelölt alkalmas helyen szegényház építtessék. Ugyanott szegények a család által vétessenek fel és amint az más szegényeknél is szokás, ruháztassanak és vagy naponként bizonyos összeg szabassék ki nekik, vagy élelmeztessenek.”

(Kondé Miklós püspök)

Feliratkozás hírlevélre | Hogy mindenről időben értesülj!

Küldj üzenetet! | Kérdezz bátran

Hány szeme van egy embernek? (Számmal írva!)
E-mail
Tárgy
Üzenet
You are here: Home Blog Dunaszerdahely a két világháború között Szilveszter éjszaka 1935-ben